Agassira még lehet számítani

Takács Máté  2005.09.02. 20:34

AMERIKAI NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, US OPEN, FLUSHING MEADOWS. A 35 éves fenomén 15. alkalommal jutott el legalább a harmadik fordulóig

 

Csütörtöki lapzártánkig nem történt különösebb meglepetés az US Openen - hacsak az nem, hogy kiesett az első fordulóban az Andy Roddickot kiejtő Gilles Müller. Minthogy az "óriásölő" luxemburgit helyi teniszező győzte le, ez gyógyír is lehet az amerikai sebekre, arról már nem is beszélve, hogy New York legnagyobb kedvence, Andre Agassi is bejutott a legjobb 32 közé.

 

 

Azt azért nehéz elképzelni, hogy egy napon ugyanúgy beszélnek majd Andre Agassiról, mint Jimmy Connorsról, aki 39 évesen is elődöntőt játszott az US Openen (bár ki tudja…), mindenesetre így is élmény, amit az örökmozgó Las Vegas-i csinál. Jóval túl a harmincon, no meg egy makacs, a pályafutását komolyan veszélybe sodró hátsérülésen, Agassi még mindig rohangál - és varázsol, úgy, ahogyan senki más nem tud.

Ivo Karlovicot, az ATP Tour legmagasabb (208 centiméterre nőtt) játékosát sodorta az útjába a sors, aki termetéből fakadóan lehetetlen szögben adogat, ráadásul intenzíven 200-210 kilométer per órás sebességgel, ehhez képest Agassi csak azokat a szerváit nem adta vissza, amelyeket tényleg nem lehet. Bár kérdés: más vissza tudná-e adni azokat a bombákat, amelyeknél az ellenfél teste jelenti a céltáblát? A válasz valószínűleg nem. Egyedülálló reflex és ritmusérzék kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán felvegye a ritörnöző mozdulatot - ahhoz pedig, hogy a kontraütés egyből pontot érjen, Agassinak kell a háló túloldalán állnia.

 

Egy szó, mint száz, hiába vagdosta az erősebbnél erősebb szervákat Karlovic, a nagy harci kedvvel és rendkívül taktikusan teniszező, az ellenfél gyengéjét (fonák) rendesen megpuhító amerikai fenomén három szettben elbúcsúztatta a hatalmas horvátot, és ezzel bejutott a legjobb 32 közé, eddigi 20 US Openje során immár 15. alkalommal.
Amerikai kéz bánt el a Roddick-verő Gilles Müllerrel is, őt a nyáron remek eredményeket elérő, leginkább egy rocksztárra hasonlító Robby Ginepri verte el, de nagyon. A rendkívül tehetséges luxemburgi legény hatszor veszítette el az adogatójátékát, és 80 perc alatt 39 (!!!) ki nem kényszerített hibát követett el - érthetetlen.

Érzékeny búcsút vehettünk Gustavo Kuertentől is, holott nagyon úgy tűnt, hogy végre egészséges, és ha régi fényében nem is ragyoghat, de azért eséllyel pályázik arra, hogy megélje a második hetet. Nem így történt: a népszerű Guga megnyerte ugyan az első szettet Tommy Robredo ellen, ám miután megfájdult az évek során teljesen lestrapálódott háta, nem lehetett méltó vetélytársa a kengyelfutó spanyolnak.

Ami pedig a hölgyeket illeti: nos, a legnagyobb esélyesek - lapzártánkig - ellentmondást nem tűrve intézték el soros ellenfeleiket, bár a két évvel ezelőtt bajnoki címet szerző Justine Henin-Hardenne igencsak megszenvedett a júliusi budapesti WTA-tornán Szávay Ágnest legyőző spanyol Maria Antonia Sánchez-Lorenzóval.

Hiába, ilyenkor még a gyenge közepes is elég neki.