A magyar nyelv beszélői nyelvközösséget alkotnak.

Az első jelek a föníciaiak által használt ékírásos jelek voltak.

Chomsky kompetenciafogalma a nyelvet idealizált közlők jelentéscseréjére redukálja.

A generatív grammatika programját Noam Chomsky fogalmazta meg az 1950-es években.

A nyelvi kompetencia fogalma Noam Chomsky amerikai nyelvészhez kapcsolódik.

A jel nem egyszerűen megkettőzi a valóságot, hanem önmagához képest valami más helyett áll.

A jelek jelentését a használat közössége garantálja.

A nyelvi univerzálék az egyéneknél egyformán megtalálható nyelvi képességek.

A nyelvi kompetencia fogalma az adott nyelvben való passzív jártasságra utal, a performancia az aktív nyelvi készségekre.

A jelek jelentését a használat közössége garantálja.

Az intencionált jelentés a beszélő szándéka szerinti jelentés.

A performancia nem mindig felel meg a kompetenciának, előfordulnak benne hibák, habozások, elszólások.

Az emberi kommunikációban soha nem lehetünk bizonyosak benne, hogy a másik által kommunikált jelentésnek tökéletesen a birtokába jutottunk.

A nem verbális kommunikáció jelei minden kultúrában azonosak de nem mindenhol használják azonos gyakorisággal őket.

A beszédben vegyülnek a verbális és nem verbális kommunikáció elemei.

A kommunikáció mérnöki modellje azt íra le, hogy technikai értelemben mi szükséges a kommunikáció megvalósulásához.

Ha az adó által kommunikált üzenet egyezik a vevőnél megjelenő információval, izomorfiáról beszélünk.

A kódolás során az adó az üzenetet közleménnyé alakítja át.

Az attitűdök funkciójának megítélése egyaránt lehet negatív és pozitív.

Az attitűd a hetvenes-nyolcvanas évekig az amerikai szociálpszichológia leggyakoribb, meghatározó fogalma volt.

Az attitűd affektív mozzanata az attitűd tárgyára vonatkozó hitbeli, meggyőződéses értékelést tartalmaz.

Az attitűd énvédelmi funkciója egyaránt lehet pozitív, önbecsülést támogató és negatív, önáltató jellegű.

A modern társadalmak univerzális interszubjektivitása azt eredményezi, hogy az egyén képes a másikat a hasonlóság, egyenlőség és viszonosság jegyében konstituálni.

Diffúz bizalom alatt az egyén tevékenységének keretéül szolgáló társadalmi rendszer iránt érzett bizalmat értjük.

A polgárosodást értelmezhetjük a diffúz bizalom kiteljesedéseként.

A totális állam a diffúz bizalmatlanság állapotát vetíti a társadalomra.

Az ítélet szövege lokúció, míg az elítélés (az ítélkezés ténye) illokúciós aktus.

A beszédesemény értelmezési keretet ad a kommunikáció során történtek jelentésének megértéséhez.

A beszédaktusok olyan nyelvi megnyilvánulások, melyek kimondása egyben cselekvés is.

A beszédaktuselmélet a kijelentések igazságtartalmát vizsgáló logikai nyelvfelfogással szemben fogalmazódott meg.

A politikai korrektség szabályainak megfogalmazása hozzásegít az uralommentes kommunikáció megvalósításához.

Az uszítás törvényben is megfogalmazott kategóriája legtöbbször csak burkoltan, mint beszédaktus érhető tetten.

Osgood a fogalmakhoz kapcsolódó értékdimenzió irányát és intenzitását is megkülönbözteti.

Osgood elmélete alapján a hízelgés jutalma a másik személy pozitív viszonyulása.

Osgood szerint a szavak jelentéséhez mindig kapcsolódik egy értékdimenzió is.

Osgood az attitűdtárgyak közötti pozitív kapcsolatot asszociatív viszonynak nevezi.

Osgood elmélete szerint a számunkra ismeretlen attitűdtárgy iránt a vele kapcsolatban álló más attitűdtárgyak alapján alakítjuk ki attitűdünket.

Osgood elmélete szerint a nyilvános rágalmazás azért sikeres, mert új kognitív összhangok kialakítására készteti a befogadókat.

Festinger elmélete értelmében a kognitív disszonancia választási helyzetekben lép fel.

A kis és nagyfokú nyilvánosság egyaránt a disszonanciaredukció folyamatainak kedvez.

Az attitűdök átláthatóvá teszik az egyén számára a kaotikus társadalmi környezetet.

Az attitűdök egyensúlyának megbomlása racionalizációs folyamatot vált ki az egyénben.

A hedonista filozófia középpontjában az örömkereső és fájdalomkerülő ember áll.

Az újítás, az önirónia, a kockázatkereső magatartás nem magyarázható az egyensúlyelv alapján.

Festinger és Carlsmith egy kísérletben megállapították, hogy az elégtelen jutalom önigazoláshoz vezet.

Az aljasság gyanúja miatt fellépő önigazolásnál az egyén intellektuális önértékelése kerül veszélybe.

Amikor azt mondjuk, a "cél szentesíti az eszközt", külső igazoláshoz folyamodunk.

Az önigazolás folyamatai azokban a társadalmakban figyelhetők meg, ahol az én, az individuum jelentősége nagy.

Az önigazolás egyaránt megnyilvánulhat attitűdök és viselkedés formájában.

Az önigazolás a pozitív önértékelés fenntartására irányul.

Az önigazolás elmélete alapján azt várhatjuk, hogy ha az egyén a külvilágban nem talál igazolást a cselekedeteire, akkor saját attitűdjeit változtatja meg.

Az önigazolás elmélete értelmében a büntetés elmaradása bűnbakkereséshez és a bűnök újbóli megismétléséhez vezethet.

Ha választhatunk, szívesebben tűntetjük fel magunkat ostobának, mint aljasnak.

A jótett viszonzásának elmaradása a jótevő és cselekedete leértékelésére készteti az egyént.

Az önéletírásokban az erkölcsi és intellektuális önigazolás egyaránt nagyon gyakori.

A licitcsapda egy olyan társas csapdahelyzet, amelynek során a résztvevők még akkor is ragaszkodnak eredeti elköteleződésükhöz, amikor az ebből fakadó veszteségeik már irreálisan nagyra nőnek.

A racionális döntéselmélet értelmében a döntések lehetséges következményeinek kívánatosságát és ezek valószínűségét mérlegelve hozzuk meg a döntést.

Döntési problémahelyzetben a nem cselekvés is döntés.

A klasszikus döntéselmélet kritikája a döntést megelőző információfeldolgozási folyamatok racionalitását kérdőjelezi meg.

A klasszikus döntéselmélet a döntést többlépéses folyamatként fogja fel.

A klasszikus döntéselmélet egyik fontos kritikája arra hívja fel a figyelmet, hogy a döntések a kívánatos eredmények mellett nem kívánatos következményekkel is járhatnak, ezekről azonban az elmélet nem szól.

A hozzáférési heurisztika alkalmazása miatt a döntés során mérlegelt cselekvési alternatívák köre a lehetségesnél szűkebb lesz.

A mindennapi társas megismerés során kialakított csoportok fuzzy halmazként viselkednek.

A kivételképzés (x ugyan, de nem olyan, mint a többi x), látszólag a sztereotípiáktól való elhatárolódás jele, valójában azonban épp sztereotipizáló gondolkodáson alapul.

A társadalmi csoportokra vonatkozó sztereotípiák jellemzője, hogy közmegegyezésen alapulnak, és hosszú időn keresztül fennmaradnak.

A heterosztereotípia olyan társadalmi csoportról alkotott sztereotípia, melynek az egyén nem tagja.

A kategorizáció során a világ jelenségeinek azonos jegyeit kiemelve jutunk csoportokhoz.

A kategorizáció rendet teremt a világ kaotikus ingereinek észlelésében.

A prototípus egy kategória mintapéldánya.

A sztereotípiának ma a szociálpszichológiában a közfelfogás által a társadalmi nagycsoportok vonatkozásában jellemzőnek tartott jegyeket hívják.

A vonatkoztatás során az egyén a saját helyzetével való elégedettségét mások helyzetével való összehasonlítás és értékelés alapján alakítja ki.

Relatív deprivációról akkor beszélünk, amikor az egyének saját helyzetüket más társadalmi csoportokkal összehasonlítva rosszabbnak élik meg.

Turner kísérletének eredményei szerint az egyének csak akkor alkalmaznak csoportközi diszkriminációt, ha az önszeretet nem tud közvetlen személyközi formában megnyilvánulni.

A keresztkategorizáció során egy egyént több kategóriába tartozóként is képesek vagyunk észlelni.

A társadalmi identitás a társas világot rendszerező kategorikákból építkezik.

A keresztkategorizáció során egy egyént több kategóriába tartozóként is képesek vagyunk észlelni.

A címke egy társadalmi csoport megjelölésére szolgáló, értékítéletekkel terhes megnevezés.

A kisebbséget nem megszólítjuk, hanem gondolkodunk, döntünk vagy intézkedünk róla.

A kisebbségekre kidolgozott asszimilációs programok a jószándék köntösébe öltöztetik a kisebbség felszámolásának fantáziáját.

A kisebbségi identitás szempontjából fontos mozzanat, hogy a többség az általa definiált értékek birtoklását elvitatja a kisebbségtől.

A kisebbségi kérdés a kisebbség eltárgyiasításának politikai megfogalmazódása.

A kisebbségi kérdés tematizálása a másság felszámolásának ideájához vezet el.

A kisebbségi keresztkategorizáció során az egyént azért soroljuk egy kategóriába, mert egy másik kategória tagjaként tekintünk rá.

A sztereotípia úgy láttatja a társadalmi csoport tagjait, mintha mindannyian rendelkeznének a benne foglalt jellemzővel.

Az előítélet egyaránt lehet pozitív és negatív.

A decentráció során a gyermek képessé válik a saját csoportjáén kívül más megközelítés felfogására is.

A destruktív jogosultság hatalmába került egyén úgy érzi, bűn lenne, ha nem követne el agressziót az érintett csoport tagjaival szemben.

Gyűlöletbeszédnek a nyilvánosság előtt elhangzó előítéletes megnyilvánulásokat hívjuk.

H

A nyilvános szóbeli előítéletesség az uszítás beszédaktusát valósítja me